A könyvtár rövid története

Biatorbágy könyvtára több mint 50 éve, 1958 óta működik. Rövid megszakításokkal, de ugyanabban
a régi épületben, amely az 1920-as években római katolikus iskolaként, majd később pártházként
is működött. Sokáig elég mostoha körülmények között végezte az 1 fő tiszteletdíjas könyvtáros
a munkáját. Csak 1977-től dolgozott főállású könyvtáros az intézményben. 1999 óta 2 főállású
könyvtáros dolgozott a könyvtárban. 2008-ban történt könyvtáros váltás, mivel a két korábbi
könyvtáros - Nánási Istvánné és Nánási István - nyugdíjba ment. 2013. áprilisában egy fővel
emelkedett a szakmai dolgozók száma, jelenleg is 3 főállású könyvtáros dolgozik a könyvtárban.
A könyvtár 1981-től előbb mint klubkönyvtár, majd 1992-től a Faluház megépülésével községi
könyvtárként szolgálta ki az olvasni vágyók igényeit. Ekkor vette fel Karikó János népköltő,
Bia község egykori bírája nevét a könyvtár.

Karikó János élete

Karikó János életérõl a költõ unokája, Karikó Erzsébet – az 1992-es könyvtári névadó ünnepségre
állított össze életrajzot. Ebből közlünk egy rövid részletet.

„A népköltő 1851-ben született Karikó Dániel kovácsmester legidősebb gyermekeként. Nagyapja
már 4 éves korában megtanította az eszes gyereket írni, olvasni. Az iskola elvégzése után Boczor
József rektor fiával, Károllyal készült a továbbtanulásra, de János szüleinek szegénysége miatt
ez az út lezáródik. Szüleinek segít az aratásban, napszámba jár. Hogy valamit mégis tanuljon,
könyvkötõ inasnak szegõdik Budára. Ekkor már ismert zsoltárdallamokra 120 éneket írt. 19 évesen
- apja korai halála miatt – családfenntartó lett, gazdálkodott és fuvarozott, továbbá könyvkötéssel
foglalkozott és verseket írt. 1877-ben alakult meg az Olvasókör, melynek haláláig aktív tagja
és jegyzõje volt. 1881-ben a községi választáson õ is bekerült a képviselõ-testületbe,
és esküdtnek is megválasztották.

1884-ben kiadták Võfélyi beszédeit. 1886-ban dalárdát szervezett. 1887-ben kiadták a Vadon virágai
címû verseskötetét. 1889-ben következett a Násznagyi beszédek kiadása.
1890-ben nagy szavazati többséggel bíróvá választották. 1896-ban a megalakuló Hitelszövetkezet
könyvelõjének nevezték ki, és ezt a munkát élete végéig ellátta.

Élete nem merült ki a politizálásban, nem ült a babérokon, hanem végezte munkáját tovább és írta verseit.
1910. április 2-án egy munkás, harcos élet befejezõdött.”